Áttekintés: Az Override egy eszeveszett Mech-Kaiju vadászgép, amely bár sekély, sok szórakozást kínál

Ellenőrizve PC-n

Mecheken és Kaijun nőttem fel. Gyerekkorom óta rajongok Godzilláért – igen, a új A Szörnyek királya csodálatosan néz ki – és mindig is úgy éreztem, hogy a videojátékoknak soha nem sikerült megfelelően elkapniuk a városromboló vadállatokkal való küzdelem érzését. A PlayStation 2 War of the Monsters-ja megér egy jó mókát, a Godzilla PS4 pedig egy teljes vonatbaleset volt, amit bűnösen imádok. Az Override azonban ott van, ahol van.

A mechek és a kaiju élethosszig tartó rajongójaként Override-nak sikerül megragadnia a szörnyfilmek szellemét. A Godzilla a nukleáris megsemmisítés metaforája lehet, de az épületeken keresztül történő fellendülés és a játék egyik kolosszális mechjeként való ütés után Godzillát úgy néz ki, mint egy nagy hüllő árvácska. Határozottan anime ihlette – ezt már csak a látványvilága is megmondja –, így soha nem tud félelmet kelteni, mint bizonyos Kaiju-filmek. Ettől azonban nagyon menőnek érzi magát.

A harc intuitív; Q és E szabályozza a bal és a jobb lábát, míg a bal és jobb gombbal az ütéseket. Ha ezeknek a gomboknak az egyikét a vezérlőgomb gyors lenyomásával kombinálja, pusztító különlegességet szabadít fel. Van még néhány technika, mint például a visszafordítás és a végső támadások, de minden rendkívül egyszerű. Tizenkét mech közül választhat, mindegyik különböző játékstílussal, így rengeteg tartalom található itt, amelyeken keresztül lehet rágni, még akkor is, ha éppen helyi vagy online játékmóddal játszik.

Az Override csomagjának valódi húsa és krumplija az árkád módban jelenik meg. A hagyományos verekedős játékhoz hasonlóan a tizenkét játszható karakter mindegyikének megvan a saját játéktermi története, amelyet végig kell játszani. Minden küldetés során megküzd a csúnya, de aranyosan stilizált Kaiju hullámaival, alkalmanként főnöki harccal, bizonyos időkereteket lefoglalva.

Míg az arcade mód változatossá teszi az egyébként meglehetősen csupasz csomagot, a hullám-hullámra védelmi küldetések, amelyeket az Arcade folyamatosan lő rád, az idő múlásával meglehetősen unalmassá válhatnak. Nincs benne semmi fűszer, és bármennyire is hálás vagyok a szereplésükért, a csaták közötti szöveges párbeszéd meglehetősen nyájas.

Az Override minden bizonnyal egy olyan játék, amelyet meg lehetett volna tenni némi szigorítással, mielőtt elhagyná a fejlesztői garázst. Elsöprő lazaság érződik a mozdulataiban, ami miatt nem érzi magát olyan magasnak és magabiztosnak, mint egy felhőkarcoló méretű gépnek kellene. Hihetetlenül megnyugtató átvágni az épületeken, felszállni a levegőbe, és visszarúgni a talajszintre, de soha nem érzi magát szilárdan gyökerezik a világban. Túl sok a float – ez még a Godzilla PS4-nek is sikerült, annak ellenére, hogy a játékban minden más elég szar volt.

Ami itt van, az továbbra is élvezetes, bár van egy elsöprő érzés, hogy az Override csak azért lehet annyira élvezetes, ahogy van, mert annyira egyedi. A Gundamon kívül már nincsenek akciódús mech-játékok, és a Godzilla PS4 egymaga elpusztította az esélyt egy új hivatalos Toho Kaiju harcos megszerzésére. Mindegy, ez egy jó játék – eléggé kiábrándító.

Az Override-ot szeretném ajánlani, de tudom, hogy nem szabad. Ez egy eszeveszett Mech-Kaiju harcos, ami nagyon sok örömet okoz nekem. Hogy ebből mennyi személyes öröm az én sajátos érdeklődési körömből (inkább fanboy-izmusból), az meglehetősen szubjektív. A felszínen ez a tökéletes játék egy parti közben. Ha mélyebbre megyünk, elég sekély. Azért ez baromi menő.