Áttekintés: A Little Town Hero egy kalandos, bár nem lenyűgöző RPG

A Pokémon fejlesztő Game Freak ismét kilép ikonikus franchise-jából, hogy valami igazán eredetit alkosson benne Kisvárosi hős, de a kíváncsi tervezési döntések és a hullámzó teljesítmény megzavarja az egyébként élvezetes stratégiai RPG-t.

 

Több mint egy időbe telt mire megszoktam a egyedi csatamechanika a Game Freak legújabb címében. Ellentétben a fejlesztő zászlóshajó sorozatának szabványos elem-elem harci mechanikájával, a legújabb, alacsonyabb költségvetésű RPG-jük ötlet-alapú mechanikája minden bizonnyal semmihez sem hasonlítható, amit korábban látott.

Axe nevű vörös hajú főszereplőként az ötletek erejével harcolsz. Bár az előfeltevés meglehetősen szabad formában hangzik, még mindig korlátozóbb, mint mondjuk egy RPG az 5-ös szintű Scribblenauts mechanikájával. Ehelyett inkább egy gyűjthető kártyajáték.

Minden csata hozzáférést biztosít az ötletek paklijához, az úgynevezett Izzitekhez, amelyeknek megvannak a saját költségei, támadási és védekezési mutatói. Az Axe minden körben rendelkezik egy bizonyos erőszinttel – ami 3-tól kezdődik, de 6-ig növekszik, ha a csata kellőképpen tart –, és képes az Izzitjeit az ellenfél sebzésére használni. Ezt úgy teheti meg, hogy Izzitjeit Dazzit-ekké alakítja, ami csak azt jelenti, hogy felhasználta a power pontjait, hogy használhatóvá tegye. Ezután támadásra használhatja őket.

Természetesen egy ilyen egyedi harcrendszerrel, amivel biztosan nem mindennek a vége Kisvárosi hős belevágott a harcba a mechanika üstje. Három különböző típusú Izzit létezik: piros támadás Izzits, sárga védelem Izzits, meg kék mágia Izzits. A varázslatos Izzits megváltoztathatja akár a tiéd, akár az ellenséged Dazzits tulajdonságait. Csak akkor tudsz közvetlen sebzést okozni az ellenfeleidnek, ha egy piros Dazzit áll rendelkezésedre, miután kitörölöd az ellenfél összes Dazzitjét.

Ha ez nem lenne elég bonyolult, akkor még van több a Game Freak legújabb harcrendszeréhez. Minden kör után, amikor a játék úgy dönt, hogy beépíti ezt az elemet, megjelenik egy társasjáték stílusú mozgásrendszer. A kör végén Axe dob egy kockát, hogy megszabja, hova lépjen tovább. Egyes mezőknek egyedi szövetségesei vagy tárgyai vannak, amelyeket felhasználhatsz az akcióhoz.

Még több mechanika is létezik Kisvárosi hős – mint például a BP, a Pow Meter, az Eureka Points és az Izzits visszaszerzése –, de ki szeretné, ha ez az áttekintés egy kiterjesztett halandzsa oktatóanyagként olvasható? Nem én! Mint látható, a csaták ebben az egyébként furcsa RPG-ben kezdetben zavarba ejtőek. Például, ha elfelejti, hogy megteheti csak sebzzünk meg egy piros Dazzittel, és a csaták örökké tartanak. Ez egy kulcsszereplő, amelyet el kell felejteni, de a legelején csak egyszer mondják el, és a csata közepén nincs mód az oktatóanyagok ellenőrzésére.

Még ha tudod is, hogyan kell közvetlen sebzést okozni, a csaták még mindig jelentős időt vesznek igénybe. A csaták és a társasjátékok mozgása váltakozva az egyébként szűk csataidőket túlságosan hosszú, véletleneken alapuló csatákká nyúlik, amelyek néha ellened is működhetnek. Egyedülálló, és ha már tudod, hogyan kell a legmagasabb képességeidet kihasználni, akkor elég szórakoztató, de a csaták általában lassúnak és nehézkesnek tűnnek, ahogy folytatódnak.

A csatákon kívül némi élvezetet is élvezhet az örömteli szereplőgárda. Axe baráti társasága mind szellemes; A Game Freak írói egyértelműen inkább egy szeszélyes élményt akartak létrehozni, mint egy mélyreható történetet. Minden meglehetősen alapvető: a fejezet-alapú felépítésétől a teljes tartalomig nincs sok történet, amibe bele kellene fektetni. Még a mellékküldetések is archaikusan csupasz.

A játék legalább prezentációs szempontból feltűnő. A zamatos rajzfilmek látványa teljesen pompásan néz ki a Nintendo Switch kézi képernyőjén, az Undertale-i Toby Fox varázslatos filmzenéje pedig életet lehel az egyébként átlagos élménybe.

Kisvárosi hős egy nagyon egyedi RPG. Rövid, nem kalandos és nem olyan nagy, de a furcsasága csodálatra méltó. Kellően élvezetes, és alacsony ár-érték arányban minden bizonnyal megéri a belépő árát. Azoknak a játékosoknak, akik a Pokémonhoz hasonló nagy kalandban reménykedtek, a Game Freak nem erre törekszik. Ez egy kisebb élmény, és messze van a tökéletestől, de legalább egy üdítő belépő egy zsúfolt műfajba.