Review: Styx: Shards of Darkness – Majdnem mester

A Styx: Shards of Darkness a Cyanide Studios lopakodó akciójátéka, és a 2014-es Styx: Master of Shadows folytatása. Azok számára, akik nem ismerik a csapatot, jelenleg a fantasztikus Call of Cthulhu és más kísérteties projektek fejlesztése folyik. A Styx: Sötétség szilánkjaival töltött időmből egyértelmű, hogy a folytatás orvosolja az eredeti narratív és technikai hiányosságait. A cselekmény a mocskos szájú címszereplőt követi, amint megpróbál ellopni egy hatalmas jogart egy gonosz szervezet számára.

[shunno-quote]A Styx: Sötétszilánkok környezetei kiterjedtek[/shunno-quote]

Mint minden kiütéses goblin terve, ez is szörnyen rosszul sül el, és Styx utazásának hátralévő része egy meglehetősen egyszerű kaland lesz. A narratívát csak csatornaként használják a játék fél tucat helyszíne közötti ugráshoz. Bár a helyszínek gyönyörűek, a játék erősebb cselekményt is használhatott volna.

A Styx: Shards of Darkness környezetei kiterjedtek – és a pénztárcájához képest lenyűgözőek –, és számos módon elérheti célját. Ebben az értelemben hasonlít a Hitmanhez. Míg a játék eleinte egyszerűnek tűnhet a látszólag alapvető ellenségek miatt, a szintek összetettsége és az ellenfelek pozíciói miatt egyre nehezebbé válik.

Az ellenséges változatosság is nagyon lenyűgöző. Vannak emberek, akik elsősorban látás alapján dolgoznak, és vak rovarok, úgynevezett Roachers, akik hang alapján követnek nyomon. Az olyan lények, mint a törpök, még a goblinok szagát is érzik! A játék szintű kialakítása bizonyos ellenségtípusok kombinációit vezeti be, hogy mindig a lábujjakon tartson. Ez az, ahol a Styx: Shards of Darkness kétségtelenül a legjobb.

[shunno-quote]Styx: Shards of Darkness célja, hogy ösztönözze a többszöri átjátszást[/shunno-quote]

Styx karakterének kell lennie a játék legélvezetesebb aspektusának. Az okoskodó goblin először úgy tűnik, hogy az idegeidre megy, de végül rád nő. Üdítő változás látni, hogy egy játék áttöri a negyedik falat, különösen egy fantasy játék, mert olyan ritka. A Styx: Shards of Darkness nem veszi magát túl komolyan, ezért működik.

Számos eszköz áll az Ön rendelkezésére bármilyen kihívás leküzdésére. A Styx olyan képességekkel rendelkezik, mint a láthatatlanság, a klónozás képessége, és még különféle halálos tárgyakat is tud készíteni. Ettől eltekintve a játék néhány másodpercenként automatikusan ment, így soha nem érzi úgy, hogy elvesztette a fejlődést, még akkor sem, ha gyakran hal meg. A Styx: Shards of Darkness célja, hogy többszörös átjátszást ösztönözzen, mivel a játékosok különböző módon érhetnek el egy célt, és a fegyvertárukban lévő eszközöknek köszönhetően.

Ez azonban nem minden őszibarack és tejszín. A hangjáték nagyon távol áll a játék grafikus elemeinek minőségétől. Az emberi karakterek hangja különösen szenved a rendkívül visszafogott előadástól. Más szinkronszínészek elfogadhatóak, de egyik sem felel meg a vizuális minőségnek. Ez meglehetősen jelentős mulasztásnak tűnik a fejlesztőcsapat részéről. A hangjáték növeli az elmélyülést, de valahányszor egy karakter kinyitja a száját a Styx: Sötétségszilánkok című filmben, kiszakít az élményből, és úgy érzi, mintha egy bevezető drámaórán lennél.

[shunno-quote]A harc nehézkes, így ha észrevesznek, csak menekülj[/shunno-quote]

Egy másik terület, ahol a játék akadozik, a harc. A lopakodó műfaj többi játéka tisztában van a tisztán lopakodó játékmenettel kapcsolatos figyelmeztetésekkel. Styx nem a harc mestere, hanem az árnyékok mestere, és ez minden alkalommal nyilvánvalóvá válik, amikor meglát egy ellenség. Mondjuk Hitmannel ellentétben a Styx nem igazán ad okot a visszavágásra. A harc nehézkes és kifinomítatlan, így ha észrevesznek, csak menekülj, ne próbálj hárítani, különben egy szívdobbanás alatt meghalsz.

Noha a Styx: Shards of Darkness egy lépéssel elődje felett van, még mindig nem az a tökéletes fantasy lopakodó élmény, amire mindenki számított. A játék karaktert és bájt áraszt, így ez a megmentő ereje. Némi finomítással és jobb hangjátékkal ez egy igazán példaértékű játék lehetett volna a műfajban. Sajnos jelenlegi állapotában inkább egy félkövér lábjegyzet.